Azt éreztem, hogy ezt az emberi szívet nekem át kell ölelnem.

Azt éreztem, hogy ezt az emberi szívet nekem át kell ölelnem.

Abban ez egy évben, amikor elveszítettem a hangomat, és éppen rendszeres sétámat tettem az erdőben, egyszer letértem a megszokott ösvényemről, és egy másik úton indultam el. Az út mellett egyszercsak megláttam egy mohával benőtt hatalmas követ. Ennek a kőnek számomra olyan alakja volt, mint egy emberi szívnek. Azt éreztem, hogy ezt az emberi szívet nekem át kell ölelnem. Soha életemben nem engedtem az efféle „csábításoknak”, olyan furának, idegennek éreztem. De akkor én ott megöleltem azt a követ…

One Comment
  1. Örülök ennek a megjelenésnek, Judit! ☺🌷
    Szelíd, ámde fontos üzenet mindenkinek. Hiteles, alázattal ható és figyelemre szólító.
    “Látlak Téged!” ❤

Leave a reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük