Úgy gondoltam, hogy nyáron mi is tartunk egy kis szünetet, legalábbis a klasszikus interjúkban. Igazi nyári számot hozunk össze nektek augusztusban. Olyan tevékenységről írunk, ami illik az oldalunkhoz, illik a nyárhoz, illik ahhoz a közösséghez, akik számára fontos érték a figyelem. Sokat nem kellett gondolkoznom azon, kiről és miről írjak. Bakonyi lovastúrák. Nem egy szolgáltatással szeretnélek benneteket megismertetni, hanem egy életformával és egy szemléletmóddal, és egy emberrel, aki sohasem vesztette el a hitét abban, hogy meg kell látnunk a minket körülvevő természetben rejlő csodát. Ez a hit töretlenül vitte előre és a lovastúrák számára olyan önkifejezési eszközzé váltak, mint másnak a festés, vagy az írás, és ez az őszinte „művészet” tetszik az embereknek. Talán befogadóbbá váltunk, amikor az elmúlt időszak bezárt minket a négy fal közé és jobban figyeltünk arra, mik a valódi értékek. Kinyitottuk a szemünket. Ez az egyik mondása Sasvári Zolinak, a Bakonyi lovastúrák megálmodójának, a döbröntei várra néző lovarda vezetőjének. Nemcsak látni, meglátni. Meglátni azt, hogy valójában mi vesz minket körül. A csodálatos természet. Ez lehet a Bakony (ő annak a szerelmese), de másnak ez más tájék, rejtett zugok, medrek, amit csak ő ismer. Amit úgy csak ő ismer, senki más. Magyarország gyönyörű. Elég, ha a Bakonyi lovastúrák egyetlen fotóját megnézzük, hogy belássuk. De ennél sokkal több is történhet velünk, ha lóhátra ülünk.
A versenysportból jövök, egy teljesítménykényszeres világból. 8 éves korom óta lovagolok versenyszerűen. Hat éve jöttem Döbröntére, és hat év alatt nagyon sokat változtam. Amikor elkezdtem lovastúrákat vezetni az elsődleges figyelmem a biztonságra irányult. Azoknak az embereknek a biztonságára, akik egy lovaglás során rám voltak bízva. (mindenki biztonságban, épen, egészségesen hazaérjen: ló is, lovas is.) Azután kezdtem körülnézni, észrevenni az engem körülvevő világot. A természet, a Bakony csodálatos szépségét. Először csak a lovakra és a lovasokra figyeltem, és egy hosszú folyamat végén, három-négy év alatt alapjaiban változott meg a gondolkodásom – mondja el Zoli.
Szerinted hozzásegítheti az embereket hasonló felismerésekhez az elmúlt időszak, amit a négy fal között töltöttek?
Könnyű visszatérni a régi kerékvágásba. A japánoknak például külön szavuk van arra, amit sokan csak most tapasztalhattak meg, mert nem mehettek ki a szabadba, mekkora értéke van a természetben eltöltött időnek. Erdőfürdőzés, zöld wellness. Csak legyél ott, merülj el a természetben! Ne rohanj, ne teljesítménytúrázz, csak legyél jelen és lásd a zöld ezer árnyalatát! Ha ezt a saját felfogásom szerint újra fogalmazom, akkor ülni a ló hátán is egyfajta erdőfürdőzés. A ló egy komoly kapocs a természethez.
A Bakonyi lovastúráknak hétezer követője van a közösségi médiában. A profilon látszik, hogy a gazdája szívvel lélekkel csinálja, nem vállalkozást hirdet, hanem közösséget épít. A rövid szövegek, amiket elhelyez a postok mellett mind-mind egy közösségnek szóló üzenet. A természet misztikumát fogalmazzák meg: „Az erdő egy katedrális”, az útról mesélnek: „megérkezni jó, de a legjobb mégis úton lenni.” Azokhoz szólnak, akik nyitottak az őket körülvevő világ szépségeire, apró csodáira. Akik képesek, és akarnak figyelni. Ez a titka a követők számának, a Bakonyi lovastúrák sikerének. – Szeresd a lovat, szeresd a környezet. Engem ez motivál. Ezért csináltam ezt az oldalt – folytatjuk a beszélgetést a lovarda udvarán, a hatalmas csillagos ég alatt.Észre sem vesszük, hogy közben beesteledett. – Nekem az a célom, hogy pozitív érzéseket váltsak ki. Lehet, hogy egy panellakásban kell ülnöd ötven négyzetméteren, és nem tudsz, vagy nem lehet kimozdulnod, de annyi elég, hogy megnézed a napi lovaglásról készült fényképet, amit kiposztolunk, és ez picit megnyugtat, kibillent a rosszkedvedből, nem gondolsz a nehézségekre, elfelejted a médiában olvasott negatív híreket. A ló, még, ha egy fotón nézed is, elvisz egy utazásra.
