Az oldalunk a Figyelemről szól. Legtöbbször egy szűrőn keresztül figyelünk a másikra. Igaz ez?
A figyelem bonyolult dolog. Az idegrendszer nagyon komplex összjátéka, melynek nagy része tudattalan, és csak egy része függ az akaratunktól. Kell hozzá a megfelelő éberségi szint – ha nagyon bódultak vagyunk, akkor sem tudunk figyelni, de ha nagyon zaklatottak, feszültek vagyunk akkor sem. Ha érzelmileg valami nagyon eltölt bennünket, akkor állandóan akörül forognak a gondolataink, nem tudjuk nem akarni. Gondoljunk csak arra, milyen az, ha szerelmes az ember, vagy éppen gyászol. Ám ha valami, vagy valaki nagyon érdekel bennünket, akkor nagyon tudunk figyelni rá.
Az Ön által használt és Magyarországon meghonosított módszernek, amivel az észlelésünkről is le tudnak kerülni azok a bizonyos szűrők, mi a lényege?
Mindannyiunk fejében, programjában egy egész világ van – az ősöktől hozott, öröklött hatások, a saját tapasztalatok, sérüléseink és sikereink. Ezek szinte automatikus érzelmi hatásokkal jelentkeznek. Olyanok, mint a szemüveg, azon át látjuk eseményeket, helyzeteket, a másik embert. Ahol ez a szemüveg torzít, ott belelátjuk a környezetbe ezt, és beleérezzük a másik szavaiba, tetteibe, gesztusaiba. Pl. Az önértékelési zavarral küzdő ember hajlamos még a dicséretből is kritikát hallani, vagy egyenesen gúnyolódást, és azt érezni, hogy őt mindig bántják. Jó, ha kritikusak vagyunk a saját érzelmeinkkel, ítéleteinkkel és inkább kérdezünk, mint minősítünk a nehéz helyzetekben.
Gyakran még ez az ön megfigyelés és kritika sem segít, mert önmagunk számára az a valóság az, amit érzünk. Ezért aztán sok esetben segítség kell ahhoz, hogy érzelmi torzulásainktól megszabadulhassunk. Ebben nagy segítség az a módszer, amivel dolgozom. Különleges lehetőség arra, hogy közvetlenül a „központi vezérléssel” kommunikálva (ezt teszi lehetővé az izomtesztelés) megtaláljuk a zavaró hatásokat, melyek nem csak lelki, érzelmi zavarokat okoznak, hanem gyakran következménye a pszichoszomatikusnak nevezett testi panasz is. Ha sikerül oldani ezeket, akkor megszűnik a zavaró hatásuk. Észrevesszük, hogy a kolléga már nem idegesít bennünket, hogy a másik ember szavai már nem sértenek. Rájövünk, hogy mi a saját, öntudatlan szerepünk a konfliktusban. Így aztán sokkal könnyebbé válik a korábban zavaró helyzetek kezelése.
Általában a másik emberben keressük a hibát, ha a konfliktus helyzeteinket nem tudjuk megoldani. Igazunk van? Mondana néhány esetet a “praxisában”, ami ezt cáfolja.
A hibát bárkiben kereshetjük, ám a másikat nem tudjuk megváltoztatni. Ez a leggyakoribb tévedésünk! Ha megoldást akarunk, akkor elsősorban önmagunkon kell változtatni. Bárhogy is viselkedik a másik ember, az indítja el a változást, ha önmagunk hozzáállásán, érzelmi viszonyulásán sikerül változtatni. Sokan például a munkahelyen a főnökük iránt éreznek erős negatív érzelmeket, félelmet, haragot, kiszolgáltatottságot. Ez gyakran múltból hozott traumatikus érzések miatt van, pl. bántalmazó tanár, apa, vagy még korábbi öröklött tartalom áll a rossz érzések mögött. Ha feloldjuk ezt a zavaró hatást, megváltozik a beosztott hozzáállása. Volt már olyan, hogy csodálkozva mesélték, milyen kedves volt a főnők a következő találkozáskor, hogy megváltozott a munkatára, akivel tartós konfliktusuk volt. A párkapcsolatokban kialakuló feszültségek is szépen oldhatók, de ehhez gyakran hosszabban tartó munka kell.
Létezik egyfajta evolúció az emberiség szellemi fejlődésében? Sokan úgy gondolják a járványhelyzet is elősegítheti ezt a fejlődést. Jobb emberekké válunk, ha egyszer majd túl leszünk a koronavírus krízisen?
A járványhelyzet sok ember számára nagy változást jelent. Más körülményekhez kell alkalmazkodni. Mivel különbözőek vagyunk, úgy gondolom, hogy sok ember számára ez a tapasztalat valóban fejlődést jelenthet, új megoldásokat kell találni, a régi megszokott dolgokat elengedni. Mások számára azonban súlyosbíthatja a meglévő zavarokat, feszültségeket, arra hajlamosaknál fokozhatja a feszültséget, az agressziót. Félek, hogy sok családban ez nagyon nehéz időszak és az erőszak fokozódását jelentheti.
Sok embernek segített az Ön módszere. Mik a jövőbeli tervei?
Már több mint ezer emberrel dolgoztam, nagy öröm látni a változásokat. Még mindig meglep néha a módszer hatékonysága. A tudományban, a világ megismerésében óriási fejlődés van. Bár nagyon sok a szenvedés, de azért az ember emberhez való viszonya sokat változott – legalábbis a világ fejlettebb részén. Az embertelen bánásmód, a kínzás, az agresszió sokat csökkent, ha például a középkori viszonyokhoz hasonlítjuk a mai eseményeket. Az ember azonban természeti lény volt és maradt is. Belső világunk nem a logikához, a gondolkodáshoz, hanem a természethez tarozik, nem lehet más. Ezeket az összefüggéseket csak most ismerjük fel. Azt látom, hogy sok új felismerés valóban előre visz bennünket, ahogy az a módszer is, amivel dolgozom. Azért oktatjuk ezt a módszert, reményeim szerint egyre szélesebb körben, majd a járvány után, mert minél több embernek segítünk, annál inkább haladunk a sokkal nyugodtabb, megértőbb, együttműködőbb emberi kapcsolatok felé.
Dr. Pusztai Erzsébet
orvos, oktató wingwave coach
Tizenkét év orvosi, majd tizennyolc év közéleti munka után lett coach, az Európai Coaching Szövetség tagja.
Kilenc éve ismerte meg a stresszoldás új módszerét a wingwave coachingot, amelynek hatékonyságát a Hamburgi Egyetem és a Hannoveri Egészségügyi Főiskola kutatásai tudományosan igazolták. Ma a módszer legismertebb hazai alkalmazója és oktatója. A már több mint ezer emberrel végzett munka és a tudományos háttér ismeretében továbbfejlesztve, limbikus terápiaként alkalmazza pánik, szorongás, indulatkezelési zavarok, kényszerek, fóbiák, pszichoszomatikus tünetek, étkezési zavarok esetében is.
